Az én életemben is úgy indult a hüllős őrület, mint ahogy szerintem sokunknál. Meg volt bennem az a mély állatszeretet. Szeretem a természetet, az állatokat. Nagyszüleim egy piciny faluban laknak és azt a régi paraszt életmódod élik kapával, meg tyúkokkal. Ott kezdődött az egész. Ugye a legtöbb falusi ember szőlőt is termesz, hogy legyen bor:) Na én is sokat jártam ki dolgozni és néha láttunk egy-egy hüllőt, leggyakrabban gyíkokat, de néha kígyót is. Már akkor hatalmas volt bennem az irántuk érzett tisztelet és szeretet. Egy pár évig így voltam. Aztán egyszer lett egy olyan ismerősünk, aki tartott kígyókat. Teljesen be voltam zsongva. Mondtam, hogy ilyen nekem is kell. Az első reakció természetesen negatív ellenzés volt. Aztán kicsit kihasználták szüleim, hogy ennyire akarok kígyót, kijelentették, hogy megveszünk egy terkót, és az majd motivál a tanulásban. Szóval, ha jók lesznek az év végi  jegyeim, kapok egy kígyót! Egy fél évig nézegettem a szobámban az üres terkót. Aztán egyszer hív az a bizonyos ismerősünk, hogy az egyik haverjának vannak eladó kicsi gabonasiklói. Ja és egy darab 6000 forintba kerül. De ha kettőt veszek, akkor 9000-ért odaadja a srác. Kb. egy hétig rágtam a szüleim fülét, hogy mennyire megéri:) Hát ez érte meg, mert belementek!

     Na akkor jöjjenek végre a reakciók! Apukámmal nem volt gond, ő is eléggé állatbarát személyiség. Anyukám volt az, aki tipikus női reakcióval fogadta a dolgot. Amikor hazahoztuk apukámmal a két kígyót egy kis dobozban, anyu először 2 méteres távolságból kandikált bele a dobozba. Ahogy teltek a napok, a hetek, a két kígyó egyre jobban befúrták magukat a család életébe, és egyre jobban kezdtük megszeretni őket. A legnagyobb változás természetesen anyukámon zajlott le. Ő pár hónap elteltével, olyan hangnemmel beszélt hozzájuk, mintha az unokái lennének:) Ilyen fokú babusgatást, dédelgetést szerintem én nem kaptam kiskoromban:). Na jó csak vicc volt! De tényleg 180 fokos volt a fordulat.

     Igazából két tanulság van az egész sztoriban. Az egyik az, ha egy gyerek valamit NAGYON akar, azt meg is kapja. A másik, hogy a negatív szülőket meg lehet változtatni, meg lehet szerettetni velük akár egy kígyót is. Csak idő kérdése az egész. Ezért nem is szoktam olyan kifogást "elfogadni" hogy én nagyon szeretnék egy kígyót, csak a szüleim nem engedik. Ezen én is túlestem.